Kárpátalja | 2021. 02. 14. – 13:33 |

Hirdetés

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg,  hogy én vagyok az Isten.Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” (Új fordítás, Zsoltár 46, 11)

Nagyon szeretem ezt az igeverset, nem tudok megválni tőle, csak úgy átlapozni felette. Isten  szeretetét, közeledését érzem benne. Mintha várna rám az Isten... Gyere ide, gyermekem, tölts időt velem, hogy taníthassalak, hogy beszélhessek bánatodról, hogy megvígasztaljam fáradt szívedet. Amióta a szüleim meghaltak, velem nem beszélt így senki. Nem kért, nem hívogatott magához senki, csak az Isten. Igaz, Ő az én mennyei Atyám. Ismer, jobban mint én ismerem magamat. Szeret, jobban mint én szerethetném magamat.

Gyermekeim, unokáim szeretete, közelsége és az idő, amit együtt töltünk, egészen más értékű és jellegű. Mindig készülök a találkozásra, minden perc kedves, amit velük tölthetek. Örömöt jelent látni fejlődésüket, és felfedezni bennük a szépet és nemeset. Rettegek és kétségbeesem, amikor a rossz szokásaimat, bűneim csíráit meglátom bennük! Mert meglátom és féltem őket. Állandó imám, kérésem és vágyam, hogy ők legyenek jobbak, mint én vagyok.

Veszedelmes viharok tombolnak a világban mindenfelé. Rettegnek az emberek ott is, ahol nincs háború. Leselkedik a Sátán, mutogatja erejét, pusztító hatalmát. Ki ne félne, ki ne rettegne? Esténként, ha megnézem a TV-ben a híreket, megborzadok és én is félek…

Mielőtt párnámra hajtanám fejem, szól hozzám az Isten: „Jöjj és csendesedj el, gyermekem, beszélni akarok veled. Ne félj, mert én veled vagyok! Nincs olyan nagy vihar, melynek én nem parancsolhatnék. Őrzöm életedet. Megtartód vagyok!”

Szól az Isten, hívogat a csendbe, hogy beszélhessen velem... Veled, kedves Olvasóm. Igen, kint tomboló vihar van a világban, esetleg a szomszédok életében, de benned, bennem csendet parancsol. Ő nem dübörög, szava nem harsogja át a világ zaját, mert Ő Isten! Békességnek, nyugalomnak Istene. Nekem kell megtalálni a helyet, időt, módot és alkalmat, ahol elcsendesedhet szívem és elmém. Csak  a csendben hallhatom meg Őt.

Csak a csendben érthetem szavát. Ebben a zajos, rohanó világban nekem kell kikapcsolni a zajt és csökkenteni a sebességet. Mert száguldás közben nem tudok Istenre figyelni. Meg kell állnom, el kell vonulni olyan helyre, ahol a legkisebb a zavarás, ahol lehetőleg semmi nem tereli el a figyelmemet, gondolataimat… Ha  megkerestem az alkalmat, időt és helyet, akkor várok és figyelek teljes szívemmel, elmémmel, lelkemmel. Isten nem marad néma! Olvasom a Bibliámat, elmélkedem, kérdéseket teszek fel az Úrnak és magamnak az Igével kapcsolatosan. Ő szól hozzám, beszél velem, tanít, válaszol kérdéseimre, sokszor megdorgál vagy figyelmeztet. Ez nem valami hallucináció, vagy képzelődés, fantázia betegség... Ez az Isten Szent Lelkének a munkája. Napközben, munkám végzése közben is megszólít Isten, sokszor. Figyelmeztet: ne tegyem, ne szóljak, tűrjek, cselekedjem, könyörögjek személyekért. Ismerem az Úr hangját.

Ma délelőtt egy asszonyra gondoltam, de csak gondoltam és szomorkodtam miatta. Mert látom, hogy kínlódik, küzd önmagával és rettenetes cigaretta-szenvedélyével. Nehéz mellette a levegő, olyan erős dohány szaga van. Gondoltam rá és ennyi az egész, nem imádkoztam érte. Délután telefonált egy másik asszony és kért, hogy imádkozzam az előbbi asszonyért, mert súlyos állapotba került a szíve miatt, mentő szállította a kórházba, az intenzív osztályon van... A lélek figyelmeztetett, emlékezetembe hozta ezt az asszonyt, de én nem figyeltem, s akkor nem imádkoztam érte.

Megértem-e az Úr hangját? A Lélek szelíd hangját, a kegyelem, az élet hangját? A Szentlélek tanácsát? Igen, elismerem, Ő Isten, mindenek és mindenki felett álló, szent Úr.

Senki nem adhatja, biztosíthatja számomra azt a védelmet, erőt, békességet, amit Ő ad  gyermekeinek, nékem is. Vágyom a csendre, vágyom Istennel időzni. Ha nem vigyázok, ha elhanyagolom és nem ápolom az Úrral a kapcsolatot, a csendet, vesztes leszek. A csendben, az Úrral szívemben béke van, erőt kapok a mindennapi küzdelemhez. Olyan jó, hogy nem vagyok árva! Ő, az én drága mennyei Atyám szeret és gondomat viseli. Tekintetét nem veszi le rólam, rólad sem, kedves Olvasóm. Áldott legyen a mi jóságos Istenünk.

Téged dicsér a teremtett világ Istenem. Úr vagy és uralmadnak nem lesz vége. Tudom. E világban viharok tombolnak, emberszívek háborúznak egymással, házasságok, családok, munkahelyek válnak hadszíntérré. Köszönöm, hogy Te uralkodsz az emberi szívek felett is. Szívembe jöjj és maradj nálam, soha ne szomoítsam meg Szent Lelkedet, ne vétkezzem ellened, segíts! Magasztalom áldott neved, köszönöm szereteted, jóságod, kegyelmed. Köszönöm, hogy méltatlan gyermeked bár, de a Tiéd lehetek. Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 6. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Hirdetés

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!