Kárpátinfo hetilap


| 2021. 01. 02. – 17:07 | Kárpátalja |
A benei Parászka család már több mint húsz éve kínálja Beregvidék lánghullámú nedűit.

Hirdetés

Vidékünkön az évszázadok folyamán mindig is jelentős volt a bortermelés. A legfontosabb fajták között tartották számon a Furmintot, a Bakatort, a Szerémi zöldet, a Hárslevelűt, a Királyleánykát, a Traminit.

 A kárpátaljai piacon jelenlévő boros gazdák jó minőségű nedűi azt bizonyítják, hogy ez a régi mesterség nem merült feledésbe, hanem ma is igen nagy megbecsültséggel bír. Nemrégiben bemutattuk a Sass családi pincészetet, most ismét egy neves bortermelő családot ismerhetünk meg. A benei Parászka család már több mint húsz éve kínálja Beregvidék lánghullámú nedűit. Ezúttal a testvérpárral, Gergővel és Lászlóval beszélgettünk arról, ők hogyan szerettek bele ebbe a mesterségbe.

– Mit tudhatunk a Parászka testvérekről?

– Benében születtem, az általános iskolát is a mi kis falunkban fejeztem be, majd a Péterfalvai Református Líceumban folytattam tanulmányaimat – kezdi beszélgetésünket Gergő. – A líceum után a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanultam a Corvinus (most Szent István) Egyetem kertészmérnöki kihelyezett tagozatán, ahol a szőlészet szakirányt választottam. Nemrég beiratkoztam a Szent István Egyetem szőlész-borász szakmérnöki képzésére.

– Életem kezdete nagyon hasonló a testvéreméhez – mondja László. – Ahogyan ő, én is Benében születtem, és az általános iskolát is ott végeztem. Majd szintén a Péterfalvai Református Líceum padjait koptattam. Matematika-informatika szakon szereztem felsőfokú végzettséget. Ezt követően Budafokon végeztem el egy borász képzést.

– Hogyan kerültek kapcsolatba a szőlészettel?

– A családunkban generációk óta foglalkoztak szőlészettel, borászattal. Az újrakezdést édesapánk, Parászka György kezdte meg az 1990-es években. Gyermekkorunk óta édesapa mellett akarva-akaratlanul belénk ivódott a szőlő és gyümölcs iránti szeretet – emlékszik vissza Gergő.

– Személy szerint engem mindössze hobbiként érintett a szakma, más irányba terveztem a jövőm. Azonban édesapám korai halála után úgy döntöttünk bátyámmal, hogy közösen folytatjuk a beregvidéki borok hírnevének öregbítését – egészíti ki László. – Mondhatni, már gyermekkorunkban belénk oltották szüleink a bor iránti szeretetet és tiszteletet, a családban felnőve anyatejjel ittuk magunkba a tradicionális eljárásokat. Mindemellett a fiatalos lendületünk révén sok új technológiát és eljárást belecsempésztünk a készítés folyamatába.

– Mit tudhatunk a családi pincészetről?

– A kétezres évek elején édesapánk indította el a borászatot. Ketten folytatjuk a pincészet fejlesztését. Kezdetben nem volt egyszerű dolgunk, mivel egyik napról a másikra lettünk a vállalkozás urai. 2013. január 3-án hagyott itt minket édesapánk. Már megvolt az alap és a tudás, így hamar belerázódtunk a szőlészetbe és a borászatba. Rengeteg tapasztalatra tettünk szert ez idő alatt, igyekeztünk mindig tanulni a hibáinkból. Ezek mind hozzájárultak a pincészet folyamatos fejlődéséhez – mondják szinte egyszerre.

– Milyen fajta borokat kínálnak?

– A választék igen nagy, mivel több mint 15 fajta bor készítése folyik évente. A boraink eleinte inkább félédes, édesek voltak, majd az ízlésekhez igazodva fokozatosan a száraz, félszáraz borokat kezdtük el készíteni – büszkélkedik Gergő. – Ez az irányvonal tette lehetővé, hogy vendégeink a száraztól az édes borokig az ízlésüknek megfelelő tételt tudják választani.

– Jellemzően az illatos fajtákat részesítjük előnyben (pl. muskotályos, fűszeres fajták) – folytatja László. – Mivel megélhetési borászatról beszélünk, igazodni kell az igényekhez. Közgazdasági alapszabály, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot, ami ránk is érvényes. A keleti (ukrán) ízlés pedig a félédes és édes borok felé húz, ezért nálunk is ezek vannak többségben.

– Hol találkozhatunk termékeikkel?

– Birtokunkban van egy több mint százéves, kézzel sziklába vájt borospince, melyben borkóstolókat tartunk. Az ide látogatók nem csak a finom borokat ízlelhetik meg, hanem képet kapnak a kulturált borfogyasztásról, és betekintést nyernek a szakma szegmenseibe. Nem mellesleg a humorról sem feledkezünk meg, hogy élményekben gazdagon és jó kedvvel távozzanak vendégeink. Mivel tagjai vagyunk a Szent Vencel Borrendnek, így szervezői vagyunk a hagyományosan minden évben megrendezésre kerülő beregszászi borfesztiválnak, ahol rendszeresen ki is állítjuk borainkat.

– Mint mindent, a borászatot is fejleszteni szükséges.

– A jelenlegi pandémiás időszak rányomta a bélyegét a pincészet forgalmára is. Azonban mi pozitív víziókkal tekintünk a jövőbe. Ukrajnában szinte semmilyen támogatásban nem részesülünk, viszont élünk az anyaország nyújtotta pályázati lehetőségekkel. Több ízben is sikerült ez által fejlődni, leginkább technológiai berendezések révén – emeli ki László.

– Ezek a berendezések, amelyeket az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztő Központ pályázatán keresztül sikerült beszereznünk, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy még inkább tökéletesítsük termékeinket – egészíti ki Gergő.

– Több elismerésben is részesültek az évek során.

– A borversenyek, mint értékelések, fontos szerepet töltenek be a borászatok életében. Mi nemzetközi és helyi borversenyeken is részt veszünk. Minden díj, helyezés egyfajta visszajelzés, amelyekre büszkék vagyunk. Legtöbbször Kárpátalján és Magyarországon nevezzük borainkat mustrára, ahol mindig sikerül érmet nyerni. A legbüszkébbek egy 2012-es Furmintra vagyunk, melyet Budapesten nagy arany éremre díjaztak – büszkélkednek a fivérek.

– Mit jelent önöknek ez a mesterség?

– Személy szerint nekem ez egy örökség, melyben fejlődni, továbbadni és megmaradni a cél. Lehetőség a kulturális, gasztronómiai és turisztikai életben való részvételhez – vallja Gergő.

– Bennem menet közben alakult ki a szenvedély, ami motivál és áldássá teszi ezt a mesterséget. A borászatban minden a nüánszokon múlik. Soha sincs két ugyanolyan évjárat, így nincs is két ugyanolyan bor. Ez adja az igazi pikantériáját és izgalmát a szakmának. Mindig lehet Isten segítségével valami újat, egyedit teremteni – teszi hozzá László.

– Milyen terveik vannak a jövőre?

– A tervek tárháza nagy. Elsősorban bővíteni szeretnénk a szőlőterületet, fejleszteni a feldolgozást, a borászatot. Új értékesítési lehetőségeket keresni. Emellett tovább folytatódik majd a technológiai beruházások folyamata, melyek velejárója a borok minőségének javítása. Hosszú távú céljaink között szerepel, hogy helyi éttermekben az ide látogatók helyi borokat tudjanak kóstolni, illetve, hogy Magyarországra is sikerüljön hivatalosan bort exportálni – mondják mindketten.

– Úgy legyen!

Kurmay Anita


Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 24. évfolyamának 53. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!