Idén csöndes koszorúzással emlékeztek meg a kárpátaljai magyarság huszadik századi legnagyobb tragédiájáról, az egykori fogolytábor helyén kialakított szolyvai emlékparkban, amely az elmúlt években a kárpát-medencei magyarság egyik fontos zarándokhelyévé vált. Ugyanis 1944 őszén a vidékünket elfoglaló szovjet hadsereg belügyi csapatai által sebtiben létrehozott fogolytáborban nem csupán a mai Kárpátaljáról és a vele szomszédos megyékből, hanem az egész kárpáti régióból raboskodtak itt a magyarok és német származásúak mellett más nemzetek fiai is. Közülük több ezret itt ért el a végzet, mivel a hastífusz és más járványszerű betegségek a lágerben naponta százával szedték áldozataikat. Ma már több ezer név olvasható az emléktáblákon.
Az 1989-es évben bekövetkező politikai enyhülés tette lehetővé országunkban, hogy a kárpátaljai magyarok végre méltó módon megemlékezzenek azokról a szeretteikről, akik itt és az ehhez hasonló fogolytáborokban pusztultak el, fogalmazott a koszorúzás után rögtönzött sajtótájékoztatóján Brenzovics László, a KMKSZ elnöke. Ekkor az itteni nemzetrész tagjaiból elemi erővel tört fel a vágy, hogy emléket állítsanak ártatlanul meghurcolt és elpusztított szeretteiknek. Ennek a kezdeményezésnek az élére állt a KMKSZ, s rövid időn belül azokon a kárpátaljai településeken – számuk meghaladja a százat – ahol magyarok élnek, emléktáblákra vésték az odahaltak neveit. Más években több százan gyűlünk itt össze Erzsébet napon, ám idén a vírushelyzet miatt csak néhányan koszorúztunk itt. Ám a tagságot arra kértük, hogy mindenki a szülőhelyén felállított emlékműnél helyezze el a megemlékezés, a gyász és a kegyelet virágait, mécseseit, koszorúit. Sok helyről jelezték, hogy már eleget tettek ennek a felhívásunknak.
Kovács Elemér