250 éve született Kazinczy Ferenc

Életműve, pályája rendkívül sokoldalú. Versei, műfordításai (melyek elősegítették a magyar színjátszás kibontakozását), útleírásai és emlékiratai a magyar irodalom jelentős egyéniségévé emelték. A korabeli Európa egyik legnagyobb levelezője volt, közel hatezer levele ismert. Elismerést érdemel négy évig tartó iskolafelügyelői munkája is (Észak-Magyarország tíz megyéjében tevékenykedett), melynek során 124 iskolát létesített. Részt vett a magyar köztársasági mozgalomban, emiatt később sokáig raboskodott.

Kazinczy korában a németesítő bécsi politika miatt a nemzet megmaradását és függetlenségét szolgáló politikai eszköztár meglehetősen szűk volt. Ezért is volt különösen hangsúlyos a magyar nyelv, az anyanyelvi művelődés ügye. Alkalmassá kellett tenni ugyanis a magyar nyelvet arra, hogy a rohamosan változó világ új fogalmait ki lehessen vele fejezni, valamint hogy azokat a tudományágakat is lehessen magyar nyelven művelni, amelyeket korábban nem.

A nyelvújítást szorgalmazók (neológusok) és a nyelvújítást ellenzők (ortológusok) között lévő olykor parázs vitákban Kazinczy is részt vett, akinek a nyelvújító mozgalom eredményeiben kétségkívül jelentős szerepe volt. Több ezer új szó keletkezett ekkor, amelyek azóta is részei mindennapjainknak. Ki gondolná ma már, hogy a betyár, hullám, hűs, kagyló, kandalló, sajnos szavaink a nyelvjárásokból kerültek át a közhasználatba? Vagy hogy az aggastyán, év, hon, hölgy, lomb, verseny szavak már elavultak voltak, s felújították azokat? De igaz ez egyes régi személynevekre, köztük az Árpádra, a Bélára és a Zoltánra is. Kazinczynak is több szóalkotása volt: egyesület, évszak, füzet, kedvenc, keringő, szellem, szorgalom stb. Voltak olyan újítások is, amelyek nem terjedtek el. Ilyen volt például a borág, amelyet épp Kazinczy javasolt a venyige helyett. A nyelvújítás, vagy a korabeli szóhasználattal élve a nyelvmívelés azonban a magyar nyelv szókészletének bővítése mellett a nyelv használati körének kiterjesztését is céljának tekintette.

Kazinczyt az 1825-ben alapított, s a magyar nyelv ügyében ettől kezdve jelentős szerepet játszó Magyar Tudós Társaság tagjai közé választották. Nem sokkal később, 1831 nyarán a pusztító kolerajárvány áldozata lett. Hatása a magyar nyelvi kultúra fejlődése szempontjából jelentős, hiszen mindaz, ami a már megújított magyar nyelven született és születik ma is, részben az ő és kortársai munkásságában gyökerezik. A magyar nyelv és irodalom ügyében tett szolgálata, tiszta jelleme mindenkor a legnagyobbjaink közé sorolja őt.

Kazinczy a nyelvújítás során a szép hangzást különösképp szem előtt tartotta. Nem véletlen, hogy az évente ismétlődő szépkiejtési verseny Kazinczy nevét viseli, aki így vallott a nyelvről: "A nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző mindannak, amit a lélek érez és gondol".

Tóth Péter

doktorandusz

Forrás: Kárpáti Igaz Szó