A Kékszakállú herceg vára a Mariinszkij színházban

Bartók egyetlen operáját Valerij Gergijev, a Mariinszkij - korábban Kirov - színház művészeti vezetője már tavaly lemezre vette Willard White-tal a címszerepben és Jelena Zsidkovával Judit szerepében, és többször bemutatta koncertelőadásban.

Az előadást az ifjú és nagyon sikeres amerikai Daniel Kramer rendezte, aki tavaly már színpadra vitte a művet a londoni Angol Nemzeti Operában, s ezt a rendezést vette át a Mariinszkij.

A kritikusok leírása szerint a pénteken bemutatott opera és az érdekes előadás teljesen megfelel Kramer kinyilvánított törekvéseinek, hogy "a sötét oldalt akarja mutatni és a nagy kérdéseket akarja feltenni".

A palota a színen egy farm sötét, koszos pincéjévé változik, amelyben a véres szablyák, ékszerek és virágok olcsók és talmiak. Sok a vér és a java Judit menyasszonyi ruháján van. A herceg ötödik ajtó mögött feltáruló birtokait kilenc gyerek jelképezi, akik a herceg egyetlen intésére állnak vigyázzba vagy kezdenek játszani, és a néző a családon belüli erőszakot látja. Az előző feleségek nem szépségek, hanem testes asszonyok, akik ruháikat felhúzva, lábukat széttárva hanyatt fekszenek, s ebben a pózban csatlakozik hozzájuk Judit is a záró jelenetben, miközben a herceg karja az ő nemi szervére mutat.

"Rémálom? Feltétlenül! ... De Kramer, aki gyerekkorából ismeri a soknejűségben élő mormonok életét, a házi zsarnokokat, állítja, hogy előadása nem a bírósági krónikák mintáját követő horror, hanem egy szerelem történetre, amelyben vesztes a kínzó és az áldozat, és nem tudni, hogy melyik melyik. A Mariinszkijban azonban mindenki nyert. A legtöbbet azonban a Gergijev vezényelte zenekar nyerte, amely Bartók muzsikáját tömören, megformázottan, bársonyosan adta elő. Alighanem éppen ennek a teljesítménynek a kedvéért vette át a színház a botrányosnak tartott londoni rendezést, nehogy kárba vesszen a lemezfelvételbe fektetett munka" - írta a Kommerszant.

A Vedomosztyi szerint a Kékszakállú a Mariinszkij egyik legjobb bemutatója volt az utóbbi időben. A lap kritikusa szerint az erős, szép mezzoszopránnal rendelkező Jelena Zsidkova Juditja nem ártatlan, csupán túlságosan kíváncsi áldozat, hanem olyan asszony, aki a férfi iránti szerelmét jogalapnak tekinti ahhoz, hogy zsarnokoskodjon felette.

Külön kiemelte a lap a fekete bőrű Willard White bársonyos basszbaritonját és kiváló színészi alakítását, s megállapította: Bartók zenéje él, izgató és elbűvölő.