Valóban létezett időlátó gép? (2.)

Vajon ha mindezt a Vatikán pénzelte, akkor esetleg annak területén zajlott le a több évig tartó kísérletsorozat? No és persze akkor még nem volt tudható, miért állt be több mint negyedszázados csönd. Még az is megfordult a fejünkben, hogy mindez valamiféle szélhámosság is lehetett éppenséggel. De hát Pellegrino Ernetti nemcsak a polifonikus zene nemzetközi hírű szakértője, hanem és elsősorban pap is volt. Márpedig egy katolikus papról nehezen képzelhető el, hogy hazudik. Ráadásul így, sajtó útján jelentene be egy ilyen szenzációt, ha az szélhámosság lenne? Arról nem is szólva, hogy papok és szerzetesek esetében bármiféle nyilatkozatra csak egyházi vezetőik engedélyével kerülhet sor. Vagyis itt a háttérben maga az akkori pápa állhat?

Az esetet 1998 közepén egy francia katolikus pap, Francois Brune hozta elő. Egy könyvet írt, ami olaszul is megjelent. Brune az egyházi parajelenségekkel foglalkozik és nagyon érdeklik a torinói lepelhez kapcsolódó kutatások, valamint a csodák. Ám annak idején Ernetti atya barátja volt. Az időlátó gépről kérdezte hát őt F. Ciucani újságíró és az interjú a Terzomillenio (Harmadik ezredév) c. folyóirat 1998. évi 5. számában jelent meg.

Ebből kiderül, hogy Brune és Ernetti annakidején Velencében ismerkedtek meg. Hamar kiderült, hogy egyformán vélekednek az egyházban zajló eseményekről és folyamatokról. Beszélgettek az Evangéliumról is és ekkor Ernetti mintegy mellékesen megjegyezte: vannak tudományos bizonyítékok arra, hogy mindaz, amit a Bibliában leírtak (például Jézussal kapcsolatban), az első szótól az utolsóig igaz. A bizonyítékot az időkön átlátó gép szolgáltatta.

Hogyan kezdődtek ezek a kutatások, mi volt a kiindulási pont, az első indok? A velencei San Giorgio Maggiore-szigeti bencés kolostor szerzetese akkoriban már nemcsak zenével foglalkozott, hanem hangokat is vett fel különféle szerkezetek segítségével. Brune szerint Ernetti tudományos alapokon fogott hozzá a kutatásokhoz és különböző nemzetiségű szakemberek segítették a munkában.

Brune szerint a bajok az 1972-es interjú után kezdődtek. Ernetti körül egyre gyanúsabb alakok bukkantak fel és enyhén szólva furcsa dolgok történtek. Állítólag elsőként az oroszok jelentkeztek – minden bizonnyal a KGB ügynökei próbáltak valamit kiszaglászni erről a csodálatos szerkezetről. De nem kellett sokáig várni az amerikaiakra sem. Mindenki őt akarta valamilyen módon elkapni, hogy beszéljen nekik az időlátó gépről. Ettől kezdve az egyházi elöljárók kénytelenek voltak gondoskodni az atya fizikai biztonságáról. Gyakorlatilag nem járhatott ki a velencei kolostorból, és bencés rendtársai kénytelenek voltak testőröket alkalmazni, hogy megakadályozzák az ügynökök erőszakos behatolásait a kolostorba.

Brune atya szerint a barátja annakidején kizárólag zenei érdeklődéstől vezettetve próbálta rekonstruálni a régi hangokat – hogy meghallhassák, bizonyos zenedarabokat és műfajokat hogyan is énekeltek a régi emberek. De ekkor meglepetések érték őket. Egyikük halott apja szólt hozzájuk a készülékből, aztán más, régen holt emberek hangját is hallották. Ijedtükben egészen XII. Pius pápáig szaladtak és elmesélték, mi történt. A pápa azonban megnyugtatta őket: nincs ebben semmi boszorkányság, nem az ördög művéről van szó. Nem is a túlvilág köszönt ide be, hanem a múlt. Állítólag maga a pápa használta először a hullámok kifejezést. Vagyis hogy a régről fennmaradt hullámok máig itt keringenek valahol és talán azok jelentkeztek a készülékekben? Akkor még nem tudták, hogy fény- és hanghullámokról lehet szó. XII. Pius állítólag nagyon örült, mert a jelek szerinte arra mutattak, hogy tudományos módszerekkel is bizonyítható lesz az örök életbe vetett hit. (Nemere István nyomán)

Forrás: Kárpátinfo Hetilap