Valóban létezett időlátó gép? (1.)

Pellegrino Ernetti nem akárki volt a zene és a katolikus egyház világában. 1960-ban az olasz kormány nevezte ki őt docensnek egy velencei zenei konzervatóriumban. Nagyon fontos országos egyházzenei találkozók rendezését bízták rá, majd egy vatikáni zenei titkárság igazgatója lett. Több szakkönyvet írt a polifónikus és prepolifónikus zenéről. 1972-ben a Domenica del Corriere készített vele egy nagy interjút, ami a lapban azon év május 2-án jelent meg.

Ebből kiderül, hogy az atya tizenkét fizikussal közösen alkotott egy gépet, amit nem ok nélkül neveztek el kronovíziónak, vagy időtévének. Az urak abból indultak ki, hogy minden emberi lény születésétől a haláláig két területen hagy maga mögött nyomokat: a hangok és a látványok világában. Ez természetesen különbözik minden ember számára. A fizikusok által konstruált különleges antennarendszerrel – állította az atya – van esély arra, hogy rekonstruáljanak minden személyt, aki valaha is élt, és életének minden eseményét, tényét, mindent, ami vele történt és amit valaha is mondott.

A szenzációs bejelentés alkalmával Pellegrino Ernetti atya igen szerényen viselkedett. Közölte, hogy az ő szerepe mindebben meglehetősen kicsi volt, az igazi érdem a fizikusoké. Ő abból indult ki, hogy minden hang és kép, amely egyszer létrejött, soha nem tűnik el... Az őket alkotó hullámok valamilyen átalakult formában örökre megmaradnak itt a Földön, és ha rájövünk a nyitjára, ismét rekonstruálhatjuk őket. Azt állította, régen kihunyt csillagok fényét is sikerült ezzel a módszerrel létrehozni, sőt egy irodalmi érdekességet is említett. Egy Kr. előtt 169-ben írott tragédiának korunkra már elveszett a szövege, csak más szerzők említéseiből ismeretesek töredékes részletei. Az Ernettinek dolgozó kutatók a gépezet segítségével visszamentek az időben és rekonstruálták, kiegészítették a töredéket, így mára már ismert a darab befejezése.

Amiért mindez történt, az voltaképpen és elsősorban egyházi célokat szolgált. Ernetti atya állítása szerint sikerült újra alkotni és lefényképezni Jézus Krisztus teljes életútját! Mivel a hang és a kép is energia, tehát nem veszhetnek el. Legfeljebb átalakulnak, de a kronovizornak is nevezett gépezet segítségével újraalkothatók. Ernetti atya 1972-ben kijelentette, hogy kutatásaiknak semmi közük a parapszichológiához, sem a metafizikához. Az ellen is határozottan tiltakozott, hogy mindezt egy kalap alá vegyék a túlvilági hangok című jelenséggel. Kijelentette: szerinte már tudományosan bebizonyították, hogy az energia nem más, mint fény. Az atya szerint a fény az első, legfontosabb elem, amelyből minden más – az anyag is – született. Így nem csoda, ha a fény a hanggal együtt örökre fennmarad, csak meg kell keresni valahol a térben. Mindmáig ott vannak az összes elhangzott szavak, beszédek, kiáltások, halálsikolyok, suttogások, szerelmi vallomások, vádbeszédek és színdarabok is... Ernetti szerint ugyanaz a helyzet a hanggal, mint a fénnyel. Ami hang, az fénnyé változhat, és fordítva. Ezért ha az egyiknek nyomára bukkanunk, megtaláljuk a másikat is. Ernetti egy szakszót is alkalmazott: a bonyolult antenna- és műszeregyüttes segítségével az egyes hangokat és látványokat sikerült szintonizálni.

Ernetti állította, hogy a kísérletezők kezdetben olyan személyekre összpontosítottak, akik ismertek voltak, nemrégen haltak meg és életüket gazdagon dokumentálták. Így remélték ellenőrizhetővé tenni, amit sikerül a szerkezet révén meglátniuk, meghallaniuk. Választásuk a kísérletezés első szakaszában – ez valamikor a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején lehetett – egy nemrégen elhunyt pápára és Mussolinira esett. A fasiszta diktátor élete érdekelte őket. Mivel szinte mindent tudtak e történelmi személyiségek életének bármelyik napjáról, hát a gépezetet beindítva tudták, mit kell találniuk, melyik korban és helyzetben mit kell látniuk és hallaniuk. Ernetti atya erről a két ellenőrző műsorról csak annyit mondott: az eredmény több mint jó volt...

(Nemere István nyomán)

u-i-

Forrás: Kárpátinfo Hetilap