A nagyvőfély álma

A szalókai Bacskai Béla ugyan még fiatalember, de már olyan magas szinten műveli a vőfélyeskedést, hogy bizony előfordul: az ő szabad  szombatjához igazítják a lakodalmat. Merthogy az ifjú pár, vagy éppen az örömszülők látták, hallották valamelyik esküvőn, s úgy megtetszett a fiatal vőfély rátermettsége, hogy eldöntötték: náluk csak Bacskai Béla lesz a nagyvőfély.

- Nyáron szinte minden szombaton vőfélyeskedek - mondja Bacskai Béla. - Az augusztust például már két hónappal ezelőtt "betáblázták".

- Ennyien házasodnak Szalókán?

- Á, dehogy. Már rég nem csupán szülőfalumban hívnak esküvőkre! Vezényeltem lakodalmat többek között Gejőcön, Palágyon, Csapon, Ásványban, Kisdobronyban, Bátyúban, Szernyén, Csongoron, Bakosban, Ráton, Rákoson meg Baktán is.

- Mi a titka?

- Titkom nincs, egyszerűen szeretem csinálni. Én magam is szeretem jól érezni magam, és szeretek másokat is mulattatni. Emellett zenélek is, tehát harmónika-kísérettel vonulhatunk végig a lakodalmi menettel a faluban. A vacsoránál meg igyekszek zene- és énekszóval szórakoztatni a vendégsereget, mert ugye jobban ízlik az étel, ha a fülünkbe húzzák a muzsikát?!

- Viszont nem minden faluban ugyanazok a lakodalmi szokások élnek…

- Bizony nem. Éppen ezért előzetesen mindig megbeszéljük az ifjú párral, esetleg azok szüleivel, hogy ők hogyan képzelték el a lakodalmat, milyen szokásokat kell ott betartani, s természetesen én is elmondom, hogyan csinálnám. Azt vallom, hogy nem lehet önfejűen, makacsul ragaszkodni ahhoz, amit megszokott az ember; rugalmasnak kell lenni mindkét félnek, s az már fél siker. Rákoson például nem volt szokásban, hogy az utcán vonulva énekeljenek. Egy ideig hallgattam, de aztán csak megnótáztattam a vendégsereget. És meg kell mondanom, tetszett is mindenkinek! Egyébként itt a környéken nincsenek jelentős eltérések a lakodalmi szokások között.

- Ma is ugyanúgy zajlik egy lakodalom, mint pl. 20-30 évvel ezelőtt?

- Visszagondolva gyermekkori lakodalmi élményeimre, meg az idősebbektől hallottakra, illetve több mint tízéves tapasztalatom alapján - 1989-től űzöm a vőfélymesterséget - elmondhatom, hogy bizony változnak a szokások. Mára már több elem hiányzik. Régen például a nagyvőfély a lakodalmat megelőző héten eljárt a lányos házakhoz színes pántlikát gyűjteni vőfélyi botjára. És ő hívogatta az esküvőre és a lakodalomba a vendégeket is. Ma már az esküvőre sem ő kíséri el a menyasszonyt, hanem a tanúk. Lassan a feledés homályába vész  a menyasszonyi párna eladásának szokása, a párnapénz szedése is. Ez azt jelentette, hogy körbevittek egy párnát, nagyon megdicsérgették a vendégsereg előtt, hogy milyen puha az! A vőfély azután a következő rigmus kíséretében gyűjtött pénzt a párnára:

A puha pelyhes ágy elég ritka máma,
Mert a libatollnak
nagyon nagy az ára.
Ezért, hogy az ifjú pár puha ágyban aludhasson,
Ezen tálba mindenki sok-sok rubelt rakjon!

Több helyen inkább  a menyasszonyi tánc dívik még, bár néhol már arról is lemondanak.

- Kitől tanulta a rigmusokat?

- Sajnos nem volt olyan szerencsém, hogy egy előttem járó vőfély átadja nekem a tudását. Amikor én igazán kedvet kaptam a vőfélykedésre, sajnos már nem voltak közöttünk azok a köztiszteletben álló emberek - a nevüket azért említsük meg: Orosz Béla, Kovács Béla, Somogyi Péter -, akik mesterien űzték a vőfélykedést, s a versesfüzeteiket sem tudtam megszerezni: az utódok vagy nem akarták átadni, vagy az valóban elkallódott. Így aztán közel három éven át gyűjtöttem a verseket. Volt, amelyiket több változatban is sikerült aztán lejegyeznem. Hogy melyiket használom? Az olykor az alkalomtól függ, és attól, melyik tetszik jobban. Meg aztán a vőfélynek mindig újítania kell. Annak, hogy ma már szinte minden lakodalmat videóra vesznek, hátulütője is van, legalábbis a vőfély számára: sokszor nem tudja elsütni ugyanazt a poént, nem tudja ugyanúgy megtréfálni a tanúkat, vagy a násznagyokat, esetleg az ifjú párt, merthogy azt esetleg már látták, hallották  valamelyik felvételen.

- Mi a vőfély Bacskai Béla vágya?

- Elsősorban az, hogy őrizzük meg hagyományainkat, ne hagyjuk kihalni szép szokásainkat. Ezért mindenképpen gondolni kell az utánpótlásra. A másik vágyam: hogy egyszer részt vegyek egy vőfélytalálkozón. Hallottam, Magyarországon már szerveztek, s szeretnék eljutni egy ilyenre, hogy összehasonlíthassam a szalókai, illetve a kárpátaljai lakodalmi szokásokat az anyaországival, vagy más határon túli régió hagyományaival, és hogy tanuljak másoktól, hogy még magasabb szinten művelhessem mesterségem. Azt is fontosnak tartanám, hogy összegyűjtsünk minden kárpátaljai lakodalmi szokást, vőfélyverset, esetleg dalokat, nótákat, s azokat nyomtatásban is megjelentessük, hogy az utánunk jövő nemzedéknek örökül hagyhassuk.

- Végezetül egy jókívánság minden most házasulandó Kárpátinfo olvasónak:

Szívem kívánságát szép szavakba öntöm,
Mindnyájunk nevében az új párt köszöntöm.
Ők most léptek rá az élet új útjára,
Ragyogjon rájuk a boldogság sugára!

Marton Erzsébet

Forrás: Kárpátinfo hetilap