Teheneink takarmá-nyozása, legeltetése
Ha éppen csordahajtáskor úton vagyok, szomorúan konstatálom, hogy egyre kevesebb falvainkban a szarvasmarha. Nem éri meg, vallják a gazdák. Akik mégis vállalkoznak a tehéntartásra, azok egy része megpróbálkozik a kor követelményeinek megfelelően gazdálkodni.
Mi szükséges ehhez? Először is jó legelő. Mert a legjobb üszők a legelőn „teremnek”, tartják a szakemberek. A legelő egymaga megteremti a jó üszőnevelés alapjait: a minél több mozgást, levegőt, napfényt, a jól karbantartott, gondozott legelők vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben gazdag, jó minőségű takarmányt és a mérsékelt, nem hajtatott nevelést. A szarvasmarha leginkább a 15-20 cm-es legelőfüvet kedveli, melyet nyelvével már át tud fogni, egy harapással le tud szakítani. A puha, dús levélzetű, aljfüvekben és pillangósokban gazdag legelőt szereti, ahol a pázsitfüvek aránya legalább 60 százalékos.
Jó legelőn tartott jószág – kevés széna- és gabonadara-kiegészítéssel – 20-25 liter tej termelésére való füvet fogyaszt. Az intenzív legelő hektáronként 5-6 húszliteres tehenet is eltarthat, 150–180 napos legeltetési idényt számolva.
Egyre több városi, városvégi kertes házban élő ember próbálkozik tehén- vagy kecsketartással. Számukra viszont a legeltetés szinte megoldatlan feladat. Aki legeltetni nem tud, annak legalább kifutója legyen (egy üszőre 20 négyzetméter), ahol nyáron éjjel-nappal, más évszakokban pedig a reggeli etetés után az esti etetésig mélyalmon vannak az állatok. A pihenőtéren mindig legyen száraz, bőséges alom.
Takarmányozásukban három szakaszt vegyünk figyelembe, ezek a következők: választástól egy éves korig; egy éven felül, a vemhesség hatodik hónapjáig; az előkészítő szakasz, a vemhesség hatodik hónapjától az ellésig.
A tenyészüszőt naponta kétszer etessünk, lehetőleg széna-abrak-zöld- vagy lédús takarmány vagy széna- szilázs- abrak- lédús sorrendben. Vízszükségletük egy éven felül: 30–50 liter/nap. Az is fontos, hogy nyalósó mindig legyen az üszök előtt! A tejelő tehenek hozama elsősorban a takarmányozásuktól függ.
A tejelő tehenet a termeléséhez szabottan etessük. Ellés után kb. 3 hónapig a legtöbb a tej. Termelésétől függetlenül alaptakarmányt minden tehén kapjon. Ez fedezi az életfenntartáshoz és napi kb.10 liter tej termeléséhez szükséges táplálóanyag-mennyiséget. Az alaptakarmányon felül minden liter tej termeléséhez 0,4-0,5 kg abrak (pótabrak) jár. Ez lehet tejelőtáp, de házilag összeállított abrakkeverék is. A nyári alaptakarmány a zöld, a téli a széna, szilázs (kukoricasiló), szenázs, lédús takarmányok, szalmafélék. Házi abrakkeverék: kukorica, korpa, takarmánybúza, árpa, borsódara, napraforgódara.
Egy kb. 650 kg-os élősúlyú, 4 százalékos zsírtartalmú tejet adó tehén nyáron 18 kg legelőfű, 35 kg kukoricacsalamádé alaptakarmányt kapjon, ezt kiegészítjük negyven gramm foszkállal, 90 gramm takarmánymésszel és 50 gramm sóval. Az abrakkeverék összetétele: 45 százalék kukoricadara, 15 százalék árpadara, 20 százalék búzakorpa, 20 százalék napraforgódara, illetve 50 százalék kukoricadara, 25 százalék búzakorpa, 25 százalék napraforgódara.
A tejelő tehenek számára nyáron 25 kg lucerna, 25 kg kukoricacsalamádé, 2 kg réti széna, vagy 20 kg lucerna, 25 kg kaszált fű az ideális takarmány. Ha viszont kevés a zöld, akkor 25 kg lucerna, 20 kg kukoricaszilázs, 2 kg széna etetése ajánlott.
-ardai-























































