Magyar-ukrán közös múlt

E gondolatok jegyében szerveztek az elmúlt héten tanácskozást a beregszászi Európa-Magyar Házban, melyre Kijevből, Budapestről, Ungvárról érkeztek előadók. A magyar-ukrán közös múlt és jelen összekötő és elválasztó „fehér foltjai” című tanácskozást megnyitva Dupka György, a MÉKK elnöke arról szólt, hogy a közös múlttal való szembenézés mindként nép javát szolgálja. A nemzeteknél a felnőtté válás egyik legfőbb jele az, hogy a bűnökkel, hibákkal és mulasztásokkal bátran szembe mernek nézni az illető nép fiai. Bacskai József, a beregszászi magyar konzulátus főkonzulja köszöntőjében szintén a szakmai szempontok fontosságát hangsúlyozta. Az indulatok gerjesztése helyett a tények objektív megközelítése legyen a mindenkori legfőbb szempont. A főkonzul annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az Ukrajnában élő nemzetiségek – közöttük természetesen a magyarok is – kultúrájukkal, hagyományaikkal az országot gazdagítják, mindennapi munkájukkal hozzájárulnak annak felvirágoztatásához, a híd szerepét töltik be a térség népei között. Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy szerencsére az ukrán-magyar viszonyt nem terhelik súlyos ellentétek, az akár példaértékű is lehet itt, a zaklatott közép-kelet-európai térségben. Pozitív példaként említette Beregszászt, ahol békében, egymást kölcsönösen tisztelve és megbecsülve élnek a különböző nemzetiségek képviselői.

Az újabbkori ukrán-magyar történelem egyik kulcsfigurájáról, Augustin Volosinról, a Podkarpatska Ukrajina elnökének életútjáról tartott érdekfeszítő előadást Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Botlik József kiemelte, hogy a politikus fordulatokban és eseményekben gazdag életének tanulmányozása egyben arra is módot ad, hogy újraértékeljük a ruszin-magyar kapcsolatokat. Azt, hogy igen sok, a kor meghatározó személyiségének kettős identitása, ruszin-magyar, ukrán-magyar volt. A magyarországi történész hangsúlyozta: a háborús helyzetre való tekintettel a magyar kormány ugyan nem adta meg Kárpátaljának a hőn áhított autonómiát, ám a kétnyelvű közigazgatást bevezette.

Ma már kevesen tudják, hogy a Kárpátaljára visszacsatolást megelőző hónapokban Magyarországról különböző fegyveres csoportok szivárogtak be, melyek tevékenységükkel elő kívánták segíteni a vidéknek a csehszlovák uralom alóli felszabadítását. A Rongyos Gárda 1938-39-es harcairól Bicsák Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója számolt be. Bánszki Hajnalka, aki ugyanennek az intézménynek a doktorandusz hallgatója, szintén az 1938-39-es ellentmondásokkal teli, fordulatokban gazdag időszakát vette górcső alá: milyen egyezések és különbségek figyelhetők meg az 1938-ban létrejött független Szlovákia, és az 1939-ben megalakuló független Podkarpatska Ukrajina között.

Olekszij Korszun történész, aki közel húsz éve foglalkozik a sztálini terror áldozatai rehabilitásának kérdésével, Bródy András 1989-es rehabilitásának körülményeiről szólva elmondta: ezzel a történelmi mérföldkőnek tekinthető ítélettel kezdődött a sztálini represszió többi áldozatának rehabilitálása is. Egyszersmind az ítélet pontosan jelzi, hogy a peresztrojka szelleme ekkorára már erősen átitatta a szovjet valóságot.

Az Ukrán Felkelő Hadsereg és az Ukrajnát megszállva tartó németek mellett felügyeleti feladatokat ellátó honvédség között informális, majd a későbbiek során hivatalos együttműködés is létrejött. Erre utalnak a fegyverszállítások, és a közös hírszerzési akciók, fejtette ki előadásában Olek­szandr Pahirja, a Kijevi Sevcsenkó Nemzeti Egyetem doktorandusza. Ezekről a tényekről természetüktől fogva igen kevesen tudtak, ám ebből adódott, hogy a magyar hadsereg más elbírálás alá esett a megszállt területeken mint a német. Nem számított igazi megszállónak.

Zubánics László történész, az UMDSZ Nemzeti Tanácsának elnöke a konferencia kapcsán hangsúlyozta, nagy szükség van az ilyen kétoldalú találkozókra, melyeken az előadások során felmerült vitás kérdések megbeszélésére is mód nyílik. Ilyenkor tudatosodik bennünk az, hogy a magyar-ukrán viszonyban rengeteg a kapcsolódási pont, sokkal több olyan szál található meg benne, melyek bennünket összekötnek.

A szervezők tájékoztatásul közölték, hogy a konferencián elhangzott előadások, valamint néhány, a témához kapcsolódó tanulmány hamarosan könyv alakban is napvilágot lát. A konferencia szelleméhez méltóan ukrán és magyar nyelven.

Kovács Elemér

Forrás: Kárpátinfo hetilap