Gyermekcipőben járó turizmus

Az érdeklődők legtöbbször előre felkészülnek az ukrajnai útjukra, különböző forrásokból próbálnak információt szerezni az utazás feltételeiről, a szokásokról, gasztronómiáról, nevezetességekről, esetleges problémákról stb. Több turisztikai kiadvány létezik, amely a nyugati turistának készült Ukrajnáról. Az útikönyvekben leírt adatok egy része természetesen megfelel a valóságnak, de előfordulnak olyan adatok is, amelyek elrettentik a turistát. További problémát jelent az, hogy Ukrajna olyan gyors változásokon megy keresztül, hogy az útikönyvek írói nem győznek lépést tartani az eseményekkel. Ezek a könyvek Ukrajnát az első európai szláv államnak nevezik, amelyet vikingek hoztak létre. Hozzáteszik, hogy az ország lenyűgöző múlttal rendelkezik, de itt nincsenek „jó-” és „rosszfiúk”, csak hősök és áldozatok vannak. Ugyanakkor ebből az érdekes történelemből Hollywood nem tudna jó filmet készíteni, mert rendkívül bonyolult és ellentmondásos minden.

A Bardt kiadvány összesen hét, külföldi turistáknak íródott ukrajnai útikönyvet vizsgált át. Szinte mindenhol azt állítják, hogy az országban nem lehet jó kávét kapni, ami valóban igaz lenne, ha az 1990-s években élnénk. De napjainkban már a legeldugottabb kis hegyi faluban is ismerik az eszpresszót… A víz minőségéről sincsenek jó véleménnyel, ugyanis azt javasolják, hogy 10 percnyi forralás után lehet felhasználni leves- vagy teafőzéshez. Ugyanakkor inni még akkor sem ajánlatos, mint ahogy fogat mosni sem szabad az ukrajnai vízzel! Ennél még furcsább javaslatok is belekerültek a könyvekbe, például olyan szokásokról, amelyeket feltehetőleg félreértelmezhettek, de később az egyik útikönyvből tovább másolták a következőkbe. Így például leírják, hogy Ukrajnában az üres üvegeket az asztal alatt kell hagyni, nem szabad küszöbön keresztül köszönni, fenékig ki kell inni a pohárból a vodkát, nem szabad visszautasítani az útitársak által kínált ételt a vonatokon stb. A vodkáról még azt írják, hogy nagyon finom és azt javasolják a turistáknak, hogy bátran vigyenek magukkal haza néhány üveggel. A szalonnát viszont senkinek sem ajánlják, mert „nem igaz, hogy a szalonnától nem lehet elhízni…”

Annak ellenére, hogy a nyugati turisták száma jelentősen megnőtt (2008-ban 25 millió külföldi érkezett Ukrajnába), az ideérkezők legnagyobb része még mindig üzleti célból teszi ezt. Az Állami Turisztikai Bizottság adatai szerint az ideutazók mindössze 10 százaléka veszi igénybe a szállodák, hotelek, panziók, szanatóriumok szolgáltatásait. Az útkönyvek különbséget tesznek az ország keleti és nyugati fele között. Szerintük Kelet-Ukrajna turisztikai szempontból egyáltalán nem érdekes. Donyeckről például azt írják, hogy tiszta és rendezett város, de csak a bányaszerencsétlenségekről híres, ezért a turisták számára nem jelent látványosságot. Más könyvek már csak a szovjet idők építészeti „remekművei” miatt is érdemesnek találják az odautazást és úgy vélik, hogy a keleti régió turisztikai élete még fellendülhet.

Különösen érdekes útmutatókat tartalmaz egy amerikai író által összeállított útikalauz, amelyben az ukránokat hiszékenyeknek nevezik. A szerző furcsának találja, hogy az ukránok gyógyszernek tartják a fokhagymát (ezért „helyi penicillinnek” gúnyolja a növényt), nem hisz a gyógyteákban sem. Egy sor olyan szokást említ meg, amelynek nyugati ember nem látja az értelmét, például hogy nem szabad a házban fütyülni, mert azzal „elfütyülik” a pénzt; csütörtökön nem szabad borscsot főzni, mert olyankor az ördög fürdik benne; az új házba először egy macskát kell beengedni stb.

Az egyik német útikalauz szerzője a hegyvidéki turizmussal kapcsolatban Kárpátalját is megemlíti, mégpedig Rahó környékét. Közli, hogy a nyugati országokban a hegyvidékeken feltüntetik az útvonalak kezdő- és végpontját, de Kárpátalján nem talált ilyeket, így bizonytalanul vágott neki a hegyi túráknak. Véleménye szerint ezzel csak a helyi turistavezetők járnak jól. Ukrajnával kapcsolatban nem az a gond, hogy nincs elég látványosság, sokkal inkább a szolgáltatások ára és minősége áll rossz viszonyban egymással.

Újlaki László