Hol állhat a zászló?

Ezt követően a cikk és a benne foglaltak "vándorútra" indultak. A Népszava internetes változatán például a következők olvashatók:

"Árpa Péter az MTI érdeklődésére csütörtökön elmondta: a lap újságírója valótlanságot állított a magyar nemzeti lobogó levételével kapcsolatban, hiszen Ungváron a hatályos törvények szerint nem is tűzhető ki a közintézményekre a magyar zászló, mivel a magyar nemzetiségűek aránya a kilenc százalékot sem éri el a városban. Viszont a magyar többségű településeken engedélyezett a nemzeti lobogó használata – tette hozzá.

Ennek ellenére – hangsúlyozta az igazgató – minden iskolai ünnepségen az ukrán lobogó mellé kitesszük a magyart is, sőt a megyeszékhelyen tőlünk kölcsönzik ki leggyakrabban a magyar zászlót különböző alkalmakra. "Soha egy percig nem rettegtünk a magyar nemzeti lobogó miatt, s remélem, hogy ezért a jövőben sem kell félnünk" – mondta befejezésül Árpa Péter."

Érdekes kérdés, hogy Ungvár magyar tannyelvű középiskolájára kitűzhető-e nemzeti lobogónk, vagy sem?

– A nemzeti szimbólumok használatáról az "Ukrajna nemzetiségi kisebbségeiről szóló törvény" rendelkezik – adott felvilágosítást a kérdésben dr. Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa, volt parlamenti képviselő, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke. – E jogszabály 6. cikkelye garantálja a nemzetiségi kisebbségek számára nemzeti szimbólumaik használatát.

Ennyi. Sem a törvény egyéb része, sem a nevezett 6. cikkely a nemzeti szimbólumok használatát nem köti a lakosság számarányához.

– Fontos megemlítenem, hogy az említett törvény kárpátaljai végrehajtását rendelet szabályozza – folytatja dr. Tóth Mihály. – Az "Ukrajna elnöki megbízottjának rendelkezése az ukrán nyelvtörvény és az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekről szóló törvény területi érvényesítéséről" című határozatot Mihajlo Krajilo, Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja, a megyei állami közigazgatás akkori elnöke adta ki 1992. december 17-én, s amelyet a Kárpáti Igaz Szó 1992. december 24-én közölt le. E rendelet 5. pontja foglalkozik a nemzeti szimbólumok használatával. Ebben többek között az áll: "az egy tömbben élő nemzeti kisebbségek lakta településeken az állami mellett a nemzeti jelképek is használhatók." A törvény és a rendelkezés az én értelmezésem szerint feljogosítja a nemzeti kisebbségi jelleggel működő, a nemzetiségeket szolgáló intézményeket arra, hogy az állami szimbólum mellett használhassák nemzeti szimbólumukat. Több dolog miatt. Egyrészt: a jelenleg hatályban lévő törvények a nemzeti szimbólumok használatát nem tiltják, az említett törvény és rendelkezés pedig lehetővé teszi. Előbbi nem köti semmilyen százalékarányhoz, s bár a rendelet "az egy tömbben élő nemzetiségek lakta települések"-et említ, a kárpátaljai magyarság döntő többsége egy tömbben él, amely Ungvártól Nagyszőlősig húzódik. Ungvárt tehát tekinthetjük az egy tömbben élés helyszínének, a tömb részének is. Ha nem így teszünk, akkor se feledjük: a törvény garantálja a nemzetiségi kisebbségek számára nemzeti szimbólumaik használatát, számaránytól függetlenül, és alacsonyabb szintű jogszabály ezt nem írhatja felül.

Eddig dr. Tóth Mihály nyilatkozata. Azaz Árpa Péter azon állítása, miszerint Ungváron a hatályos törvények szerint nem is tűzhető ki a közintézményekre a magyar zászló, mivel a magyar nemzetiségűek aránya a kilenc százalékot sem éri el a városban, nem fedi a valóságot.

Itt akár pontot is tehetnék. De van még egy érdekes dolog. A Zászlósors II-t feldolgozó MTI-s hírben "az ungvári magyar iskola" szerepel, aminek hallatán az emberek többségénél valóban a Dayka Gábor középiskola ugrik be. Az igazgató viszont az eredeti cikket vagy nem olvasta, vagy nem elég figyelmesen. (Árpa Péter ugyanis azt nyilatkozta: nem vette le a trikolórt, mert ott sem volt.) Annak ugyanis első mondata a következőképpen hangzik: "Mint azt több, Ungváron élő kollégám jelezte: a megyeszékhely egyik (kiemelés tőlem) magyar tannyelvű oktatási intézményéről levették a trikolórt."

Azaz: ha van egyik, van másik is.

Tóth Viktor

Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó