Az utas döféssel fizetett
2008-09-05 17:10:38
Sokszor beszélünk, írunk a taxisok biztonságáról, önvédelmi eszköztáruk hiányosságairól. Segélykérésre, a támadások visszaverésére nemigen van idő és lehetőség. Mindenki csak a szerencsére és önmagára számíthat, ha autójában inzultus éri.
A munkácsi V. Viktor közel egy évtizede állt be dolgozni az egyik helyi vállalkozáshoz. A taxizást saját öreg Zsigulijával kezdte. Jól ment az üzlet, összejött annyi pénz, hogy a kimustrált verdát lecserélhette egy jobb autóra. Komfortosabb gépkocsiba az utasok is szívesebben ülnek be. S ha az ember jobban akar keresni, bizony elvállalja az éjszakai műszakot is.
Így volt ezzel Viktor is. Tudta, hogy az éjszakai taxizás nem veszélytelen. Praxisa során több kollégája járt már pórul. Sőt, voltak, akiknek az életükbe került az éjjeli fuvar. Őt azonban sokáig elkerülték a kellemetlenségek. Voltak persze részeg kuncsaftok, akik többször okoztak bosszúságot.
Azon az augusztusi éjszakán már hazafelé készülődött. Munka volt bőven, a műszak végére alaposan elfáradt. Egy vérbeli taxis azonban soha nem lehet annyira fáradt, hogy elszalasszon egy kínálkozó fuvart. Ezúttal is így történt. A gyér világítás ellenére messziről észrevette az útszélen integető alakot. A fiatalember behuppant a hátsó ülésre és a város másik végére kérte a fuvart.
Minden jó, ha a vége is jó, gondolta Viktor és rálépett a gázpedálra. Még ezt a fuvart megcsinálja és mára befejezi, motoszkált a fejében. Közben a visszapillantóban szemügyre vette az utast. Átlagos külsejű, feltehetően pénze is van, gondolta. A megadott címnél fékezett és bemondta az árat. Az idegen a háta mögé nyúlt, kotorászott. Biztos a pénzt keresi, villant át Viktor agyán.
Ám váratlanul egy kés pengéje villant a szeme előtt. A következő pillanatban már a torkán érezte a penge hideg, szenvtelen érintését. Viktort nemcsak a rémület szegezte az üléshez, az idegen szabad karjával átölelve szorosan hozzányomta. A penge éle belehasított a taxis nyakába. Nem érzett fájdalmat, csak azt, ahogyan a vére végigfolyik rajta.
Örökkévalóságnak tűntek azok a másodpercek. Viktor első rémülete elmúlt. Helyét a halálfélelem és az életösztön vegyes érzése váltotta fel. A legjobb védekezés a támadás, gondolta, miközben lázasan mérlegelte, mit tehetne. Segítségre nem számíthatott. Az utca néptelen volt. Azért megnyomta rádióján a vészhívót. Talán akad, aki meghallja és tesz valamit.
Mindenre elszántan egyik kezével a kést tartó kart, másikkal a pengét markolta meg. Égető volt a fájdalom, amit a húsába vágó kés okozott, de nem állhatott meg. Az ellenállás meglepte a támadót, de nem rettentette el. Újból támadásba lendült. Többször mellkason és vállon szúrta Viktort, de az ellenállásnak köszönhetően a döfések nem hatoltak mélyre.
Sőt, a következő mozdulattal kicsavarta támadója kezéből a kést. Ezzel azonban csak a közvetlen életveszélyt hárította el. Az idegen ököllel támadt a vezetőre. Annak azonban sikerült kiszabadulni a másik szorításából és szembe fordult vele.
Közben megérkezett a felmentő sereg. Pillanatok alatt taxik vették körbe Viktor autóját. A kollégák megragadták a késelőt és moccanni sem hagyták a rendőrség megérkezéséig. Kisvártatva a mentősök is a helyszínen voltak. A sofőrt azonnal kórházba szállították.
A támadót a kapitányságon kihallgatták. Kiderült róla, hogy huszonkét éves és az egyik Munkácson állomásozó katonai alakulatnál szolgál. Tettének okát azzal magyarázta, hogy banki kölcsönöket vett fel. Nyolcezer hrivnyát kell sürgősen visszafizetnie, de nincs pénze. Az anyagi gond leküzdésére semmi jobb nem jutott eszébe, mint a rablás. Az csak a véletlen műve, hogy megpillantotta a taxit és annak kifosztása mellett döntött.
A bűncselekményt nem sikerült véghezvinnie. Kísérlete azonban könnyen rablógyilkosságként végződhetett volna. A most már csak volt hivatásos katona ellen a Btk. 187. cikkelyébe ütköző bűncselekmény alapos gyanújával emelnek vádat. Ha bűnösnek találják, hét évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik.
Balogh Csaba
Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó
