Égi jel
2008-09-04 11:23:32
Napok óta Csíkszereda fölött keresi az ellenséget egy román harci repülőgép. A delta szárnyú vadászgép naponta többször is elhúz a város felett, hadd lássuk, a román légierő itt van, figyel bennünket, mind az egy gépe bevetésre kész. Elhúz a tömbházak felett, hangja majd kiveri az ablakokat, ehhez képest a blokkok között tartott playback-koncertek csendes szőnyegporolásnak tűnnek. Majd mielőtt eltűnne a láthatáron, élesen visszakanyarodik, és ismét elrepül a város felett, kínosan ügyelve arra, nehogy túl magasan szálljon. Fülsiketítő hangjától talpra ugrik gyerek és öreg egyaránt, várják a támadást.
Tábornok úr, să trăiţi, jelentem alássan, meg vagyunk szeppenve, és akkor most egy darabig nem szakítjuk ki a Székelyföldet Románia közepéből. Becsináltunk, na.
Hanem annak, aki a repülési útvonalat kijelölte ennek a nyamvadt sugárhajtásúnak, kívánom, hogy egy komplett nehéztüzérségi ezred gyakorlatozzon a hálószobájában egész nap. Hogy a tisztelt tábornok úr és kedves családja meghitt hangulatban élvezhesse a katonáskodás és az erőfitogtatás páratlan szépségeit.
Utoljára a ’90-es évek elején keresték az ellenséget a román vadászgépek a vidékünkön. Akkoriban, húsvét táján templomaink fölött naponta húztak el jó alacsonyan, hogy bentről is halljuk őket. Hogy tudjuk, hol a helyünk, hogy viselkedjünk, hogy legyünk hálásak, amiért megtűrnek és nem bombáznak le.
De akkoriban a román légierőnek nem csak egy gépe volt.
Forrás: erdély ma
